Balog Béla

2009-05-26 20:35:51

Forradalmian új felismerésnek számított, amikor 1972-ben három amerikai kutató felfedezte, hogy egyik sejtbõl a másikba tetszõlegesen átvihetõek gének vagy génszakaszok. Sokan ebben egy új korszakhajnalát látták, ehelyett azonban kis híján kitört a pánik a tengerentúlon. Bár napjainkra az Újvilágban lecsendesedtek a kedélyek, mégsem jutott nyugvópontra a génmódosítás problémaköre. Európában ugyanis jelentõsen erõsödnek az aggodalmak, különösen a GM élelmiszerek kockázatait illetõen. „Az embernek két magba kár volt belekotnyeleskednie, az egyik az atommag, a másik a sejtmag.” - írta Erwin Chargaff biokémikus. Valóban igaz, hogy az örökítõanyag - DNS - szerkezetének emberi eszközökkel történõ módosítása olyan veszélyeket rejt, amelyekkel bizonyára még a feltalálók sem számoltak teljesen. Korlátok nélkül A génmódosítás során olyan új tulajdonságú élõlényt vagy enzimet hoznak létre, amely a természetben nem fordul elõ és nem is alakult volna ki. Az eljárás során tulajdonképpen nincsenek korlátok, hiszen lehetõvé válik például vírusok, baktériumok, rovarok adott génjének egészen más fajba (növényekbe, emlõsökbe stb.) való átültetése. A skorpió génjével igen ellenálló kukoricafajta hozható létre, a szentjánosbogárból kivett DNS-szakasz átültetése pedig fluoreszkáló fenyõfákat és nyulakat eredményezhet. A sarkvidéki lepényhal génjével fagyálló gyümölcsök termeszthetõek, az emberi vérplazmát hordozó sertések pedig az emberi vérhiány problémájának megoldását hivatottak szolgálni. Az optimista várakozásokat azonban egyre inkább beárnyékolják a veszélyekrõl szóló híradások. Valóra vált félelmek A génmódosított (GM) növény képes átadni a beültetett idegen gént (transzgén) és a beültetéshez használt egyéb „hordozó-géneket” vad rokonainak, így „szupergyomok” alakulhatnak ki. Emellett a GM szervezet a többi nemes faj géncentrumába is könnyen beépülhet és tönkreteheti a biogazdálkodók és egyéb termesztõk ültetvényeit. Az antibiotikum rezisztens GM-fajok a talajflórába átjutva megváltoztatják az ottani biológiai egyensúlyt, és kihatnak a rovar- és madárvilágra is. (Kínában már kialakultak az elsõ rezisztenciával bíró mutáns rovarfajok) Veszélyben az ember? A kockázatok természetesen az embert sem kerülik el. A vírus és baktériumgének túlzott használata ismét a világjárványok rémét villantja fel az emberiség elõtt. A természetbe kiszabadult stabil DNS-molekulák, az új gén beviteléhez használt ún. víruspromóter-gének és egyéb mechanizmusok révén nagy szaporodó képességû (virulens) fertõzõ vírusok alakulhatnak ki a természetben. A bubópestis ismét megjelent világunkban, emellett az Esherechia Coli, a Salmonella, az Enterococcus és Staphylococcus fertõzések is sokkal gyakoribbak lettek Emellett az idegen gének az emberi DNS-ben lévõ ún. nyugvó vírusgéneket és alvó tumorsejteket is aktiválhatják, így beláthatatlan folyamatokat indíthatnak el. Az idegen gének az emberi bélflórának is átadódhatnak, sõt a bélhámsejtek osztódási sebességét is befolyásolhatják. Kismamák esetében a magzat szervezetébe is átkerülnek, és bizonyos sejtekbe (pl. agysejtek) beépülhetnek. A génmódosított szója elterjedésével párhuzamosan a szójaallergiások száma is mérhetõen megnõtt (fõként Nagy-Britanniában). A termesztõk körében a pollenérzékenység ugrásszerûen emelkedett, emellett Amerikában a bélbetegségek és rákbetegségek száma is növekvõ tendenciát mutat a GM élelmek bevezetése óta. Elhamarkodott ígéretek A szakemberek gazdaságosabb termelést, a környezeti vegyszerterhelés csökkentését, az éhínség visszaszorítását és nagyobb tápértékű élelmiszereket ígértek a génmódosítással összefüggésben. Mindezekből azonban csak elenyészően kevés vált valóra. A GM növények termesztése sok esetben igen költséges, a vegyszer felhasználás pedig alig, vagy egyáltalán nem csökkent. Emellett az éhezés sújtotta országok nemrégiben nyílt levélben utasították vissza azokat a reklámhíreket, amelyekben a gyártók az éhínség ürügyén próbálnak újabb piacokat szerezni.