Balog Béla

2009-05-23 12:27:26

A biopiacon csak szigorúan ellenőrzött eredetű termékek kaphatók, ha a narancsnak papírja van róla, hogy biotermék, az úgy is van, bizonyára műtrágya, gyomirtószer, tiltott növényvédőszerek nélkül termelték, sok kézimunkával, megőrizve a talaj humusztartalmát. Ha mint vásárló, csupán a saját egészségem megőrzését tartom szem előtt, nincs is vele semmi baj. De az olasz, spanyol gyümölccsel együtt megfizettem a kereskedés több szintjét, a szállítást és a csomagolóanyagot is, ami már elég aggályos. Környezetvédők szótárában szerepel a „food miles” az élelmiszer-kilométer fogalma, ami azt méri, mekkora távolságot tett meg a termelő és a fogyasztó között a termék. A biotermesztés ugyan fenntartható gazdálkodás, egészséges élelmiszert termel, munkahelyeket teremt, a talaj termőképességét megőrzi, de ezek az előnyök eltűnnek, ha a készterméket messzire szállítjuk. Papírforma szerint tehát nyugodtan választhatom a paradicsomot, a biobanánt, ananászt, uborkát bármikor az egyre bővülő kínálatból, a tanúsítvány nem hazudik, csak éppen túl szűk területre érvényes, megáll a gazdaság kapujánál, a csomagolás, szállítás környezetszennyezéséről egyáltalán nem vesz tudomást. (Ezek azok a bizonyos „externáliák”, Bogár László írásait tessék olvasni a témában!). Klímatudatos vásárló, a GDP réme Ha sokáig elpiszmog a piacon a vásárló, akár azt is látja, hogy végül a termelő után semmi nem marad a helyén. A maradékot elosztogatja, elcseréli, (barterezik, újfajta szóhasználattal…) hazaviszi a tyúkoknak, komposztálja, a ládákat kimossa, elteszi a következő alkalomra. A keresetből majd magot, palántát vesz, amiből jó esetben fél év, egy év múlva lesz újra bevétel, addig a munkája is csak hitelbe gyűlik. A kiürült mézes, savanyúságos üvegek, tojástartók is visszavándorolnak hozzá, értő kritika, köszönet mellett. A kereskedő nyomán hatalmas papír-és ládahegyek maradnak, a penészes narancsok, túlérett banánok hulladékként végzik. Érdemes végigböngészni a feliratokat, honnan is gurultak, úsztak, repültek hozzánk a papíron egészségesnek, környezetvédőnek kikiáltott biogyümölcsök! Akár éppen a világ túlsó végéből, mondjuk, Argentínából. A spanyol, olasz narancs, zöldpaprika, paradicsom láttán még meg is nyugtatnak: Mit aggódsz, lehet, hogy magyarok kapálták ezt is! A munkaerő tehát néha szintén kiutazik, jövedelme nem itthon adózik, nem itthon növeli a belső fogyasztást, nem itt töltögeti a nyugdíjalapot, az egészségbiztosítás kasszáját? Amíg a késztermék visszaér, közben eltart jó pár kereskedőt, szállítmányozót, útépítőt, benzinkutast, csomagolóanyag-gyárat, fűrésztelepet, fakitermelőt. A GDP meg szépen kúszik felfelé, akár a széndioxid koncentrációja a levegőben… A törvény felfeslő szövedéke Ha a biobanán legitimitása ilyen alapos latolgatás után csak névleges, (tudjuk, - egy miniszterelnök mondta - ha a jog és az erkölcs ítélete nem egyezik, mindig az erkölcsi megfontolás kell, hogy érvényesüljön…) a címkék, bizonylatok, pecsétek, jogszabályok erdejében bolyongó ember végül saját lelkiismeretére és józan belátására kell, hogy hagyatkozzon. Lehetőségem van a választásra. Jogom is van vajon hetente biobanánt majszolni, vagy tartogassam az ünnepekre az élményt? A BIOBANÁN LEGITIMITÁSA „Legitim vagyok, mert azt teszem, amit mondtam”(Nicolas Sarkozy) Biobanán? Paradicsom januárban? Gondolatok a téli biopiacon járva. A biopiacon csak szigorúan ellenőrzött eredetű termékek kaphatók, ha a narancsnak papírja van róla, hogy biotermék, az úgy is van, bizonyára műtrágya, gyomirtószer, tiltott növényvédőszerek nélkül termelték, sok kézimunkával, megőrizve a talaj humusztartalmát. Ha mint vásárló,csupán a saját egészségem megőrzését tartom szem előtt ,nincs is vele semmi baj. De az olasz, spanyol gyümölccsel együtt megfizettem a kereskedés több szintjét, a szállítást és a csomagolóanyagot is, ami már elég aggályos. Környezetvédők szótárában szerepel a „food miles” az élelmiszerkilométer fogalma, ami azt méri, mekkora távolságot tett meg a termelő és a fogyasztó között a termék. A biotermesztés ugyan fenntartható gazdálkodás, egészséges élelmiszert termel, munkahelyeket teremt, a talaj termőképességét megőrzi, de ezek az előnyök eltűnnek, ha a készterméket messzire szállítjuk. Papírforma szerint tehát nyugodtan választhatom a paradicsomot, a biobanánt, ananászt, uborkát bármikor az egyre bővülő kínálatból, a tanúsítvány nem hazudik, csak éppen túl szűk területre érvényes,megáll a gazdaság kapujánál, a csomagolás, szállítás környezetszennyezéséről egyáltalán nem vesz tudomást. (Ezek azok a bizonyos „externáliák”, Bogár László írásait tessék olvasni a témában!) Klímatudatos vásárló, a GDP réme. Ha sokáig elpiszmog a piacon a vásárló, akár azt is látja, hogy végül a termelő után semmi nem marad a helyén. A maradékot elosztogatja, elcseréli, (barterezik, újfajta szóhasználattal…) hazaviszi a tyúkoknak, komposztálja, a ládákat kimossa, elteszi a következő alkalomra. A keresetből majd magot, palántát vesz, amiből jó esetben fél év, egy év múlva lesz újra bevétel, addig a munkája is csak hitelbe gyűlik. A kiürült mézes, savanyúságos üvegek, tojástartók is visszavándorolnak hozzá, értő kritika, köszönet mellett. A kereskedő nyomán hatalmas papír-és ládahegyek maradnak, a penészes narancsok, túlérett banánok hulladékként végzik. Érdemes végigböngészni a feliratokat, honnan is gurultak, úsztak ,repültek hozzánk a papíron egészségesnek ,környezetvédőnek kikiáltott biogyümölcsök! Akár éppen a világ túlsó végéből, mondjuk, Argentínából… A spanyol, olasz narancs, zöldpaprika, paradicsom láttán még meg is nyugtatnak: Mit aggódsz, lehet, hogy magyarok kapálták ezt is! A munkaerő tehát néha szintén kiutazik, jövedelme nem itthon adózik, nem itthon növeli a belső fogyasztást, nem itt töltögeti a nyugdíjalapot, az egészségbiztosítás kasszáját? Amíg a késztermék visszaér, közben eltart jó pár kereskedőt, szállítmányozót, útépítőt, benzinkutast ,csomagolóanyag-gyárat, fűrésztelepet, fakitermelőt. A GDP meg szépen kúszik felfelé, akár a széndioxid koncentrációja a levegőben… A törvény felfeslő szövedéke. Ha a biobanán legitimitása ilyen alapos latolgatás után csak névleges, (tudjuk, - egy miniszterelnök mondta - ha a jog és az erkölcs ítélete nem egyezik, mindig az erkölcsi megfontolás kell, hogy érvényesüljön…) a címkék, bizonylatok, pecsétek, jogszabályok erdejében bolyongó ember végül saját lelkiismeretére és józan belátására kell, hogy hagyatkozzon. Lehetőségem van a választásra. Jogom is van vajon hetente biobanánt majszolni ,vagy tartogassam az ünnepekre az élményt? Lechner Judit