Balog Béla

2006-11-09 15:40:14

Értsük meg a csíziót Három-négy évszázada az olvasni tudó magyar ember a téli estéken, ha könyvet vett kezébe, az leginkább a Biblia volt meg a Kalendárium. Manapság; amikor se szeri se száma a naptáraknak, kalendáriumoknak, évkönyveknek, valahányszor csak belelapozok valamelyikbe, nyomban eszembe jut Petőfi Sándor mondata: „A csízió is megjövendölte, hogy ….” A régi magyar kalendárium magyar neve „csízió” volt. Eredete onnan származik, hogy amíg a naptár mai alakja nem jutott használatba, a legfontosabb napokat hónapok szerint versbe szedték össze, melyet a kezdő szavakról „Cisio Ianusnak” nevezték. Később a csízió bővült, gazdagodott tartalomba, egészségügyi javallatok, gazdasági, csillagászati és erkölcsi tanácsok tarkították lapjait, s egészítették ki a naptári rész adatait. Hogyan születik a kalendárium? Kalendáriumunk forgatásakor nemigen jut eszünkbe az, hogy a naptár bizony nem egyik napról a másikra született meg, hanem több ezer esztendős fejlődés eredménye. Eredete több ezer éves és messze tájakra nyúlik vissza, nagyon sok változáson, átalakuláson ment keresztül, amíg mai formája kialakult. Az idő mérése már az ősember számára is problémát jelenthetett, s valószínűleg ezt a kérdést az égitestek mozgásának megfigyelése révén igyekezett megoldani. Az emberi időérzék pontatlansága tehát ősidők óta szükségessé tette valamilyen időmérő eszköznek a készítését. Az ősember és a ma élő természeti népek életében nem a kis időegységek (percek, órák) játszottak nagy szerepet. Sokkal inkább fontos volt számukra azoknak a nagy időegységeknek mérése, melyektől mezőgazdasági munkájának sikere függött. - Legújabban a tudósok arra a megállapításra jutottak, hogy a csiszolatlan kőkorszak ősembere már ismert egyféle „naptárt”. Kődarabokra, csontokra vésett pontokból álló spirálok a hetes szám ismétlődésével a holdnaptár heteit sejtetik velünk. - Az egyiptomiaknál, valamint a babiloniaknál a Nílus, illetve a Tigris ás Eufrátesz áradásának időpontja, illetőleg szakaszossága volt életbevágóan fontos természeti jelenség. - A tengerparti népeknél a halászattal és hajózással kapcsolatosan volt fontos az ár-apály jelenségének időbeli bekövetkeztét pontosan ismerni. - A kalendárium készítés talán első igazi mesterei a sumérok voltak. Különös tehetségük volt a méréshez, számításhoz. Ők állították fel az első csillagvizsgáló intézményt, i.e. 5070-ben, s ez a dátum lett időszámításuk alapja is. Felismerték a bolygók mozgását olyan bámulatos pontossággal, hogy a Merkur keringési idejének kiszámításában csak 22 percet tévedtek. Az esztendőt a csillagképek látszólagos mozgása alapján 12 hónapra és 52 hétre osztották fel, a napot 24 órára, az órát 60 percre. - Az időszámítás kezdete a zsidóknál a világ ”teremtése” volt, a görögöknél pedig az első olimpiai játékok ideje. - A rómaiak a „Város” (Urbs), tehát Róma alapításától – „Ab Urbe condita” – számították az éveket, mégpedig holdhónapok alapján. A rómaiak naptárát Julius Caesar csillagásza, Szoszigenész reformálta meg. A „Juliánus-naptár” azonban valamivel elmaradt az idő valóságos tartalmától, és a XVI. Században már kezdett a dolog tarthatatlanná lenni. - Ezért látott munkához a Perugiában élő dr. Aloysius Luigi, aki tulajdonképpen orvos volt, de érdekelte a matematika is. Kitűnő naptárreformot tervezet ki, de mivel alkalmazását XIII. Gergely pápa rendelte el, nem egészen méltányosan Őróla nevezték el „Gergely-naptár”-nak. - A kalendárium elnevezés a régi rómaiak nyomán a görög „kalendé” (hónap elseje) szóból ered. A nyelvújítás alkotta helyette a „naptár” szót. - Őseink fára és köre vésték naptárukat, mégpedig rovásírással, de a XV. Századból már verses „csízió” is maradt reánk. Ez rímes versformában összeállított naptár 1462-ből. - Az első, még lati nyelvű kalendáriumunk különben 1446-ban jelent meg Budán. 1463-ban már az első csíziós versikét is megtalálhatjuk a főleg német mintát utánzó budai, vagy kassai kalendáriumokban. - De az első, igazán magyar programmal és szellemmel szerkesztett kalendárium, a „Lőcsei Kalendárium” volt, 1626-ban. Ez már olyan kiválóan szerkesztett olvasmány volt, hogy száz esztendők múlva is idézték, emlegették, másolgatták. - A Lőcsei Kalendárium nyomán alakult ki a XVII. században a naptárak klasszikus négyes tagolása: - Első részben – a hónapok, napok jegyzéke található, rendszerint a névnapok felsorolásával együtt. - A második részben – a kirakodó vásárok felsorolása következik. - A harmadik részt - az asztrológia töltötte ki. - A negyedik része – tartalmazta az előző év legfontosabb eseményeinek krónikáját. A természet nagy trükkje a periódus, a ritmus, a ciklicitás A vég nélkül folyó vagy pedig a világ végeztéig lineárisan haladó idő tagolása minden civilizációban alapvető szükségletként jelent meg. A szabályos ismétlődések felismerése, a kozmikus rend megértése és a rend megtanulása a mitikus előidők primer történéseinek egyike. Változatosak azok a képzetek, amelyek a ciklikus idő ismétlődő egységét jelenítik meg. - Az évszakokhoz kötött ritmusok legszebben a növényvilágban mutatkoznak a virágfakadás, a lombhullás, a termések megérlelése terén. - Kimutathatók azonban az állatvilágban is az anyagcsere, az idegrendszeri működések, a belső elválasztású mirigyek és a szaporodási jelenségek megnyilvánulásában. A téli álom és a madárvonulás is ritmikus jelenség. Az esztendő folyamán Napunk az éggömbön egy fő kört ír le, melyet a csillagászok nappályának vagy ekliptikának neveznek. Azt a 12 csillagképet, melyeken át a nappálya áthalad, állatövi csillagképnek vagy zodiákusnak nevezik. (A „csillagkép” szó megértéséhez tudnunk kell azt, hogy a természet ölén élő népek fantáziája ősidők óta állati vagy emberi alakokat vél felfedezni a szeszélyesen elhelyezkedő csillagok csoportosulásában.) A Föld keringése a Nap körül adja az esztendőt, a Hold keringése adja a hónapot. A Föld saját tengelye körüli forgása adja a napokat, amelyek az évet tagolják. Tudjuk, hogy latinul az évet „annus”-nak, a karikagyűrűt viszont „annulus”-nak hívják. A szavak rokon hangzása nem véletlen. Az ujjon viselt apró karika a Nap, a Hold és a csillagok mozgását, az évszakok kavalkádját, az állandóan megújuló természet tökéletességét és örökkévalóságát jelképezte hajdan. Csillagászati évszakok Ismeretes az, hogy a Föld forgó mozgásán kívül még a Nap körül is kering. Ez okozza az évszakok változását. Tavasz kezdete – március 21. – tavaszi napéjegyenlőség. A nappalok hossza egyenlő az éjszakák hosszával. A napkorong középpontja ekkor halad át az égi egyenlítőn. A Nap ezen a napon pontosan keleten kél és nyugaton nyugszik. Az úgynevezett szökőévekben a napéjegyenlőség már március 20-án beköszönt. Nyár kezdete – június 22. – nyári napforduló. A mi földrészünkön ekkor a leghosszabb a nappal. A Nap ekkor jut legtávolabbra az égi egyenlítőtől, mégpedig északi irányban. Az ősz kezdete – szeptember 23. – őszi napéj egyenlőség. A nappalok hossza ismét egyenlő az éjszakák hosszával. A Nap ismét pontosan keleten kél és nyugaton nyugszik. Tél kezdete – december 22. – téli napforduló. A mi földünkön most a leghosszabb az éjszaka és legrövidebb a nappal. A Nap déli irányban jut legtávolabbra az egyenlítőtől. A 365 napos – éves – ciklust alapul véve a növények bioenergia szintje a következőképpen alakul: - TAVASSZAL – kizöldüléskor hirtelen megemelkedik a növények energiaszintje, amely a beporzásig, illetve a termés kialakulásáig folyamatosan nő, majd - NYÁRON – a termés biológiai beéréséig az energia mennyisége stagnál, vagy csak mérsékelten növekszik. - ÖSSZEL – kezdődik a leszálló szakasz, amely általában a lombhullásig tart. - TÉLi életszakaszban a növények energiaszintje nagymértékben függ a meterológiai viszonyoktól. Jelen formában összeállította: Balog Béla