Móricz Zsuzsanna

2006-10-10 10:32:15

2006. szeptember 14-én ezen apropóból látogathattak el az érdeklődők a környezetpolitikai fórum-sorozat soron következő tanácskozására az MTA székházába. A rendezvényen számos közéleti személyiség felszólalt, és megosztotta véleményét, elképzeléseit a klímaváltozás kapcsán. Persányi Miklós Környezetvédelmi és Vízügyi Miniszter beszédében kihangsúlyozta, hogy a klímaügy a világ talán legfontosabb ügye. Az elmúlt 100 évben a Föld átlaghőmérséklete 0,7- 0,8 oC- kal növekedett, köszönhetően az üvegházhatású gázok minél nagyobb kibocsátásának. Ezen belül is jelentős, hogy a CO2 koncentrációja 200 év alatt több mint harmadával lett magasabb. A klímaváltozás hatásai már most is megmutatkoznak, hiszen egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási helyzetek (aszályok, áradások, szél által okozott pusztítások). Már évekkel ezelőtt tudósok kimutatták, hogy a sarki jégtakaró folyamatosan olvad, ezáltal a tengerszint emelkedik, amely veszélyt jelent az alacsonyabban fekvő földrészek számára. A megváltozott környezeti feltételek következtében az ökoszisztémák átalakulására számíthatunk, új növények jelenhetnek meg, esetleg új betegségek üthetik fel a fejüket egy adott területen. Sajnos a klímaváltozás közvetett hatásai társadalmi, gazdasági, politikai téren is felerősödnek. Gondoljunk csak a szűkülő erőforrásokra, amelyekért egyre erősödő harcok alakulnak ki, a tengerszint emelkedésével járó migrációra, amely szintén társadalmi, etnikai konfliktusokat szül. „Globálisan közös a probléma, mert mindenki emissziója elkeveredik a légkörben”- nyilatkozta a miniszter. Közösen, nemzetközi együttműködések keretein belül kellene fellépni az egyre fenyegető veszély ellen. Ennek kapcsán már történtek előrelépések, mint az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye, vagy éppen a kiotói jegyzőkönyv, melyben a fejlett államok ígéretet tettek, hogy 2008/20012-ig ~5 %-kal csökkentik az emissziót. Az EU már 1991 óta élharcos a klímapolitika terén, szerintük 2 oC -on belül kell tartani a Föld átlaghőmérsékletének növekedését. Hegyi Gyula és Szili Katalin a megelőzés és alkalmazkodás mellett érvelt. A CO2 kibocsátásért főként az energiaipar és a közúti közlekedés a felelős. Ha tehetjük, gyakrabban éljünk a tömegközlekedés lehetőségével, ne zárkózzunk el a biciklizéstől, gyaloglástól, valamint támogatni kellene a megújuló energia minél szélesebb körű alkalmazását, háttérbe szorítva a nem megújuló erőforrások kiaknázását. A Panel vita az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséről szólt. Ámon Ada (Energia Klub) szerint a fenntarthatóság a kulcsszó, a megújuló energiaforrások felhasználása, Führer Ernő az erdők C megkötő szerepét emelte ki, míg Gergely Sándor az energianövények jelentőségére hívta fel az érdeklődők figyelmét. A fórumon Dunkel Zoltán az Országos Meteorológiai Szolgálat elnöke is alátámasztotta, hogy az elmúlt évtizedekben érzékelhető változások alakultak ki hazánk időjárásában (fagyos napok száma nőtt, nyári napok melegebbek lettek, csapadék mennyisége csökkent, eloszlása egyenetlenebb). Farkas István a Magyar Természetvédők Szövetsége ügyvezető elnöke szerint a klímaváltozás elleni küzdelemben fontos szerepe van a civil szervezeteknek. Első lépés a klíma-tudatosság kialakítása az állampolgárokban, hiszen ők a szavazók, a fogyasztók, akik befolyásolják a döntéshozókat, a termelőket, és akiktől függ a lakossági kibocsátás mértéke. Úgy vélem valóban egy közös összefogásra lenne szükség, hogy elkerülhessük a kilátásban lévő katasztrófákat, de azon is el kell gondolkodnunk, hogy vajon ez a globális éghajlatváltozás akkor is bekövetkezne, ha az emberiség nem ilyen pazarló, mértéktelen életmódot folytatna.