Móricz Zsuzsanna

2006-09-13 10:57:59

Sárközy Péter Alapítvány Tudományos Emlékülése Immáron hatodik alkalommal került megrendezésre a Sárközy Péter Alapítvány Tudományos Emlékülése. E neves eseménynek az Országos Mezőgazdasági Könyvtár biztosított helyet. 2001 óta minden év szeptember elején ezen a rendezvényen emlékeznek meg Sárközy Péterről, a Biokultúra Egyesület örökös tiszteletbeli elnökéről, aki 2000. szeptember elején hunyt el. Az Emlékülés keretében osztották ki az Alapítvány kurátorai a Sárközy Emlékérmet, melyet idén dr. Köhler Mihály vehetett át. A kitüntetett a Debreceni Agrártudományi Egyetem munkatársa volt, aki jelentős eredményeket ért el a tápanyag-gazdálkodás területén. Főként a riolittufa vizsgálatával foglalkozott, mely bizonyítottan alkalmas talajok javítására, tápanyagellátására, szerves anyagok szagtalanítására. Jelenleg nyugdíjasként ökológiai gazdálkodással foglalkozik, Tarcalon szőlőt termel. A díjazott nevét idén is sikerült az utolsó pillanatig titokban tartani a szervezőknek, így dr. Köhler Mihály kellő meglepettséggel és meghatottsággal fogadta az Alapítvány kurátorai és a közönség gratulációját. A díjkiosztás előtt dr. Solti Gábor, az Alapítvány elnöke mondott köszöntőt. Beszédében kiemelte, hogy Magyarországon már számos ökológiai gazdálkodáshoz, életmódhoz kapcsolódó civil szervezet működik, de sajnos kis hatékonysággal. Ez is lehet az egyik ok, hogy 2004-hez képest csökkent a bioterület hazánkban. Ez a tény szerintem szégyenkezésre adhat okot, ugyanis Solti Gábor említette, hogy egy FAO- besorolás szerint Magyarország termőterülete a világ legjobb termőtalajai közé tartozik. Eszerint óriási versenyelőnyben vagyunk a világ számos országával szemben, és mégsem tudjuk kellőképpen felhasználni, „kiaknázni” ezt az „adottságunkat”? Vajon hol rontjuk el a dolgot? Lehet, hogy a magyar ember felfogásában, mentalitásában kell keresnünk a problémát? Az elnöki köszöntőt Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnökének előadása követte. Beszédének alappillérét a Leves hazudik c. könyv adta, melyből elképesztő példákat kiemelve próbálta érzékeltetni a közönséggel, hogy manapság mennyire elfajult az élelmiszeripar, mennyire háttérbe szorult az egészség fontossága az élelmiszerek előállítása során. A rengeteg szintetikus anyag, ízfokozó felhasználása, az értékes tápanyagok kivonása, megsemmisítése egyenes út a különböző betegségek és allergia kialakulásához. Szomorú tény, de az emberek főként az ilyen finomított élelmiszereket fogyasztják szívesen, nem csoda, hogy annyi túlsúlyos, egészségügyi problémákkal küszködő ember él ma világszerte. Alelnök Úr felvetette a GMO problémát is. A génmódosított növények, élelmiszerek térhódítása egyre fokozódik, létjogosultságuk viszont megkérdőjelezhető: dr. Pusztai Árpád patkánykísérletekkel bizonyította a génmanipulált növények (jelen esetben a burgonya) betegséget, allergiát kiváltó hatásait. Ennek ellenére egyre nagyobb területen termesztik az ilyen génmódosított növényeket. Lassan hazánkba is „betörnek” (ha még nem történt meg) ezek a fajták, ellehetetlenítve ezzel a biogazdálkodók helyzetét. Lezsák Sándor is utalt arra, hogy Magyarországon akadozik az ökológiai gazdálkodás fejlődése és a környezetvédelem. A civil szervezetek egyáltalán nem vagy csak nagyon kevés állami támogatásban részesülnek, így nem tudnak érvényesülni a közéletben. Másik súlyos gond, hogy nem lehet kapni fogyasztóvédelmi és áruismereti szaklapokat, így nem is csoda, hogy az embereknek fogalmuk sincs róla, mit visznek be szervezetükbe nap, mint nap a különböző élelmiszerekkel. Pedig véleményem szerint az embereknek tudatában kellene lenniük azzal, hogy a gyártók egyes élelmiszereket hogyan állítanak elő, milyen anyagokat használnak a feldolgozás során, és ezek milyen hatással vannak az emberi szervezetre. Szerencsére hazánkban is vannak már bioélelmiszereket feldolgozó üzemek. Erről tartott egy kis ismertetőt Bódi Csaba, a Hipp Termelő és Kereskedelmi Kft. munkatársa. Rögtön az elején kiemelte, hogy a feldolgozóipar alapvető problémája a méret. Ugyanis csak nagykapacitású feldolgozó üzemek vannak jelen hazánkban, amely eleve kiszorítja a kisebb vállalkozásokat a vásárlói szektorban. Bódi Csaba az előadása során bemutatott különböző feldolgozó üzemeket (Első híd Kft, Szatmári Konzervgyár Kft, Székesfehérvári Hűtőipari Rt, Hortobágyi Halgazdaság Rt, Czédulás méhészet, Piszkei öko Kft, Hipp). Számomra megdöbbentő volt, hogy e vállalkozások nagy része főként exportálja az általa feldolgozott biotermékeket. Hihetetlen, hogy nálunk ennyire nincs kereslet, igény a biotermékekre. Lehetne egy külön vitát nyitni arról, hogy ezt vajon az ökológiai termékek ára vagy az emberek felfogása, érdektelensége, információhiány alakította ki? Talán részben felelősnek mondható az információáramlás hiánya? Az emléknapon dr. Berta Zoltán is részt vett és bemutatta saját vállalkozását, mely 1990-ben alakult meg Fajszon. A kis településen 56 család fogott össze és jelenleg több mint 30 féle növényt termesztenek az ökológiai gazdálkodás feltételrendszere alapján. Három különböző feldolgozási technológiát alkalmaznak (szárítás, konzerv-technológia, vízgőz-desztillációs lepárlás), és az eltérő ízesítésekkel a termékkínálatuk gazdag tárházát alakították ki. Az előadások között jutott mód kérdések feltevésére is, melyben hitetlenkedve hallottam, hogy a biogazdálkodók és például a közétkeztetők között nincs megfelelően kialakult kapcsolat. Pedig igény lenne biogazdálkodásból származó alapanyagokra, például rákbetegek étkeztetésénél, csak a biotermelők és közétkeztetők nem igazán tudnak egymásról. Számos biogazda panaszkodott, hogy nem tud túladni az általa megtermelt zöldségeken, gyümölcsökön. Az egészségügynek, a kórházaknak viszont nincs tőkéje, hogy piacon szerezze be a biotermékeket. Ebből is láthatjuk, mennyire fontos az, hogy átadjuk egymásnak ismereteinket, kapcsolatokat létesítsünk, eljuttassuk a fontos információkat a fogyasztókhoz, hogy ezzel is segítsük az egészséges életmód kialakítását, egészséges élelmiszerek fogyasztását.